Gyakori jelenség kezdett el foglalkoztatni és sokáig gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a cikket. Valószínűleg nem leszek túl népszerű emiatt bizonyos körökben. Mivel ezekben a körökben nem is törekeszem népszerűségre, ezért úgy döntöttem, hogy közzéteszem a gondolataimat.
Akik követik a blogomat, azok tudják, hogy az írásaim többnyire nem öncélúak, hanem általános kérdéskörökről írok, jellemző, tipikus kérdésekre adok válaszokat, ha nem is tudományos igényességgel, de szakmai alapon. És ha úgy vesszük ez a téma is szakmai cikk lehet, persze kicsit másképp.
Miről is van szó?
Sokszor látom, hallom, csendesen figyelem hogy magukat tapasztalt futóknak nevező futók hogyan „oktatnak ki” kezdő futókat. És itt nem tanácsadásról beszélünk, hanem arról, hogy leszólják azokat a futókat, akik századszorra is megkérdezik, azt ami számunkra evidens.
Így talán már az elején kirajzolódik, hogy miről fogok most írni:
Arról, hogy mi a különbség az önjelölt tanácsadók és a szakképzett edzők között. Leszögezem, hogy elfogadom azokat a megnyilvánulásokat, melyek szerint sok tapasztalt, több évtizedes sportági múlttal rendelkező sportoló gyakorlati téren többet tudhat, mint egy fiatal edző.
Azonban van egy óriási különbség!
Az igazi edző egyfajta pedagógus is, tehát nem csak tudja, hanem oktatni is tudja azt amiről beszél! Ráadásul, ha kell századszor is leírja, elmondja az evidenciákat, mert mindig van olyan, aki most kezdi, aki nem tudja, akinek ez vagy az még új információ.
Ha megfigyeljük a futós csoportokat, jellemzően nem is edzőktől szoktak érkezni az olyan beszólások a kezdőknek, amiben az arcukat a tenyerükbe temetve lesajnálnak valakit, mondván „minek fut az ilyen ha még ezt se tudja”… Egyszerűen tudomásul kell venni, hogy nincs lerágott csont, nincs olyan, hogy ezt már százszor elmondtam, hogy ezt minden hülye tudja.
Te is a nulláról kezdted…
Úgy, ahogy a tapasztalt sportolóknak is anno megtanította az edzője, vagy valaki más, ha kellett százszor kijavította a hibáit, ha kellett tucatszor elmagyarázta mit és hogy kell csinálni. Aztán, ahogy a sportoló korcsoportot váltott, vagy önálló lett, az edző kapott új tanítványokat és kezdte velük elölről…
Képzeljük el, hol tartana most az a képzeletbeli tapasztalt sporttárs, ha olyan edzője lett volna, mint önmaga! Ha csak azt hallotta volna futóedzésen, hogy „már tavaly elmondtam hogy kell dzsoggolni ezt minden hülye tudja”. Vajon mire vitte volna a sportágában?!
Ugyanez a helyzet, ha valaki nem a versenysportból érkezett, hanem a hobbifutók világából. Amikor először csatlakozott egy futókörhöz és azt mondták volna neki, hogy „te meg mit keresel itt? Nem is tudsz gyorsan futni..”
Ha pedig valakinek ez is kimaradt és saját magától kezdett szaladgálni és vélt szaktudás terén a gugli lett a barátja, akkor ab ovo érthetetlen, hogy miért tesz megjegyzéseket másokra, akár segítő akár dehonesztáló szándékkal.
Arról is érdemes szót ejteni, hogyan próbálnak példát mutatni ezek a fogadatlan prókátorok, egyébként sokszor ránézésre is szembetűnően minden rendszert, elképzelést és edzéselméleti, gyakorlati alapokat nélkülöző futásaik beszámolóival olyanoknak, akiknek ettől is tátva marad a szájuk, mert csak azt látják benne, hogy számukra elérhetetlennek tűnő távokat, elérhetetlennek tűnő időket futnak.
A rutin meg az évek
Kezdő futók körében sajnos pont ez a magamutogatás tesz „tapasztalt futókat” hitelessé és a lájkokon, elismerő kommenteken egyesek annyira felbátorodnak, hogy kéretlenül is elkezdenek tanácsokat osztogatni kezdőknek, vagy ami rosszabb leszólják őket.
Alapvetően semmi gond nincs azzal, ha tapasztalt futók kezdő futóknak adnak praktikus tanácsokat, mint például kösse dupla csomóra a cipőfűzőjét hogy ne kötődjön ki, vagy hogyan kerüljék el a kényes helyek kidörzsölődését. Még azzal sincs gond, ha valaki a saját tapasztalatait osztja meg azzal kapcsolatban, hogyan jutott el egyedül, vagy segítséggel oda, ahol most tart, hogy érte el azt a teljesítményt, amit elért.
Ez sokakat ösztönöz, inspirálóan hat a kezdőkre, önbizalmat kaphatnak ezáltal és elhiszik, hogy ők is meg tudják csinálni.
Ezekre mondjuk, hogy a rutin meg az évek tapasztalata ad felhatalmazást. És valóban praktikus tanácsok születnek sokat segítenek tapasztalatlan futótársainknak.
Mitől leszel hiteles?
A baj ott kezdődik, amikor pár év szaladgálás után valaki feljogosítva érzi magát arra, hogy szakmai tanácsokat adjon, olyan kérdésekben, amelyek szakértelmet igényelnek. Lehet, hogy van mögötte tapasztalat, lehet hogy ingyenes tervekről ellesett egy két dolgot, ami működik, az is lehet hogy készült már edzővel és tőle megtanult ezt-azt, de attól még nagyon veszélyes dolog másoknak szakmai tanácsokat adni főleg olyan kérdésekben, ami közvetlen hatással lehet mások egészségi állapotára. Azért veszélyes, mert lehet hogy látja, de nem tudja mi miért változik az emberi szervezetben.
Három dolgot kell egyszerre tudni: Mit, hogyan miért…
Ahogy egy korábbi cikkemben is leírtam, én magam is azért végeztem el az atlétikai edzőképzést, mert éreztem azt, hogy gyakorlatban sokat megtanultam, megtanítottak nekem arról, hogy mit és hogyan kell csinálni, autodidakta módon ezt elméleti tudással is ki tudtam valamelyest egészíteni, azonban a miértre nem nagyon kaptam választ. Miért kell a „mit” és miért kell a „hogyant” csinálni, amit csinálok!
A másik, amiben hasznomra vált a képzés, hogy segített eligazodni az információk tengerében, hiszen ugyanarról a témáról teljesen ellentétes írások keringenek a világhálón és laikusként nehezen tudja eldönteni az ember, hogy melyik a hiteles forrás. Már egy rész szakképesítést nyújtó alapképzés is adhat olyan irányt, hogy legalább tudjuk mit és hol kell keresni. Úgy formálódik a gondolkodás, hogy a bulvár helyett a szakirodalmak felé orientálja az embert. Ennek hiányában pedig véleményem szerint csak okoskodik az ember és a tudatlanok bátorságával okít ki másokat.
Egy egyszerű hasonlattal élve olyan ez, mint amikor valaki minden reggel készít tojásrántottát és pár év múlva azt gondolja, hogy mindent tud a főzésről. Talán így érthető miért nem elég egy komplex rendszer egyetlen részmozzanatának tapasztalata ahhoz, hogy az egész rendszer működését megértsük.
Egyszóval nem csak az a baj, hogy valaki szaktudás nélkül tanácsot ad, de persze az is baj! Most, hogy ezt leírtam, már át is gondoltam a dolgot egy pillanat alatt:
Mi a helyzet ugyanis, ha valaki jogi végzettség nélkül ad tanácsot jogi kérdésekben? Vagy orvosi végzettség nélkül gyógyít?
Mindkettő eset büntetőjogi kategória. Mégpedig azért, mert a hozzá nem értéssel, a kuruzslással olyan károkat okozhat, ami lehet hogy már vissza nem fordítható.
Nyilván nem ennyire sarkos a helyzet, ha tapasztalt futó okít butaságokat kezdő futóknak (bár sokszor azok is komoly sérülés veszélyt hordoznak magukban), de a helyzet komolyságát talán érzékeltetik az élet más területeiről hozott példák. Nyilván a kéretlen jótanácsot a törvény nem bünteti, de szakmaisággal rendelkező olvasók nem fogják szó nélkül hagyni, aminek sértődés lesz a vége.
Én csak jót akartam
Általában ez szokott a védekezés lenni egy-egy olyan vita végén, amikor a tapasztalt futónak elmagyarázzák, hogy miért nem szerencsés szakmai tanácsot adni szaktudás nélkül.
Gyakran tapasztalom azt is, hogy a jó szándékú intelmeket a tapasztalt futó valaki más szakember írásaiból kiollózott sorok megosztásával, ahhoz írt kommenttel teszi közzé. És megint csak nem az a baj, hogy olvassa szakemberek írásait és nem is az, ha hasznosnak vélt írásokat megoszt.
Többnyire azonban a cikkben foglaltakhoz se hozzá tenni, se elvenni nem tud, egyszerűen csak oda teszi, hogy „na tessék! Ezért ne fussatok ész nélkül!” Na ez azért így már baj, feltehetőleg a szakember, aki megírta a szakcikket sem arra szánta, hogy ezzel takarózva valaki valakit leoltson.
Hovatovább, rettenetesen hiteltelenné teszi magát az, aki meg sem tudja fogalmazni pontosan hogy mit miért, hogyan, vagy mit ne, miért ne, hogyan ne, hanem egyszerűen beollózza más írását.
És most nem szerzői jogi oldalról közelítem meg a dolgot, hanem egyszerűen hitelesség szempontjából. Hiszen ha valaki nem tudja megfogalmazni szakmailag a véleményemét, akkor miért akar szakmai véleményt adni?
A szaktudást nem lehet tapasztalattal pótolni.
Kiegészíteni viszont igen! Sőt! Ettől lesz igazán hiteles egy szakember. Nyilván a hitelességhez szükség van mindkettőre, szaktudásra és tapasztaltra is. Erről írtam korábban (edző, vagy nem edző című írásomban). A valóságban azonban nyilván nem nagyon tud előfordulni az, hogy szakképesítéssel rendelkező személynek ne legyen sportági jártassága.
Ezen a témán sokat gondolkoztam az elmúlt napokban, de egyszerűen nem tudom megfejteni az alapkérdést. Azt, hogy valaki akár valós szaktudással, akár anélkül nélkül, de miért veszi a bátorságot arra, hogy lehurrogjon nála kevesebb tapasztalattal rendelkező futókat?
Aki tudja a választ kérem fejtse ki és egy ingyenes jó tanácsot sorolok ki közöttük egy szabadon választott témában!
GyereFutni.com szerzője
Krátky Egon – Amatőr futó, blogger és atlétika edző.