Amikor elkezdtem futni, az egyik fő szempont a felesleges kilóktól való megszabadulás volt. Elsőre olyan egyszerűnek tűnik a dolog: ha fogyni akarok, több kalóriát kell elégetni, mint amennyit beviszek.
Na, de valóban ilyen egyszerű ez a matek? Meddig tart a kezdeti csoda, hogy hetente akár egy kiló #is lemegy? És mit csináljak, ha megáll a súlycsökkenés, de még fogyni szeretnék? Csak az számít egyáltalán, hogy a súlyom kevesebb legyen, vagy van különbség fogyás és fogyás között?
Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos tapasztalataimat foglalom össze ebben a bejegyzésben.

Képtalálat a következőre: „futással fogyni”

Hogyan kezdődött?

Úgy 2010 lehetett, amikor egy balatoni nyaralás után hazatérve ráálltam a mérlegre és kereken 110 kilót mutatott. Három évvel voltam egy gerincműtét után és azóta nem sportoltam semmit, így aztán jöttek a kilók hónapról hónapra. Ez viszont egy olyan lélektani határ volt, hogy amint megláttam mennyi a súlyom, azonnal jött az elhatározás: Le kell fogyni!

Azonban 110 kilóval nem mertem olyan bátran belevágni a dolgokba, ezért természetesen nem futással kezdtem a fizikai aktivitást. Eleinte HIIT-szerű edzést csináltam otthon, illetve szobabicikliztem vacsora helyett. Kicsit az étkezésemen is változtattam. Kerültem a fehér lisztes és cukros ételeket.
Viszonylag gyorsan mentek le a kilók, ettől egyre bátrabb lettem és már lemerészkedtem a konditerembe is, ahol minden edzés után ráálltam a futópadra. Lassú kocogást, tempós sétát csináltam. Ettől a mozgástól egy évvel később már csak 95 kiló voltam. Egyszóval futás nélkül is lefogytam 15 kilót, de a fogyás ezen a ponton megállt.
A fogyással együtt egy másik nagy változás is történt. Azt vettem ugyanis észre, hogy minden edzésnél alig várom, hogy a végére érjek és ráállhassak a futópadra. Egyre többet akartam, míg végül a futás lett az edzés központi része. Ekkor döntöttem úgy, hogy kipróbálom igaziból és kimentem az utcára futni. Így kezdődött az egész.

Hogy jön ide a fogyás?

Amikor elkezdtem szabadban futni, azt élveztem a legjobban, hogy büntetlenül ehetek. Kis túlzással azt és annyit ettem, amennyit akartam közben tartottam a súlyomat. Egy darabig működött az “eszem még egy zserbót, majd lefutom” dolog.

Viszont az álmom az volt, hogy 90 kilóra lefogyjak, de az akkori edzéssel és étkezéssel csak tartani tudtam a súlyomat. Valamit lépni kellett, hogy ez változzon. Sok okosságot olvas az ember fogyás témában, nekem a leginkább az ragadt meg, hogy

“egyszerű a matek:, ha több kalóriát égetsz, mint amennyit eszel, akkor fogyni fogsz,,

Ennek szellemében fokoztam az intenzitást, emeltem a kilométer számot és vártam a csodát. Csodák pedig nincsenek. Mivel az étkezésen semmit nem változtattam, ezért a hatás a következő lett:
A hirtelen megnövelt edzésmennyiség hatására először lement még 2-3 kiló, majd lassacskán visszajött és rajtam is maradt. Sajnos a kilók egy része ráadásul izomból ment le és hasi zsír formájában jött vissza. Ezért a mottóm szellemében tovább fokoztam a futás mennyiségét, aminek hatására megint lement az a 2-3 kiló, de aztán megint csak visszajött. Klasszikus jojó effektus lépett fel, csak én nem az étel megvonással értem el alul táplálást, hanem a kalóriaégetés emelésével. Végülis a hatás ugyanaz, hisz nagyobb intenzitáshoz több kalória kell és ha nem megfelelően pótolja az ember, akkor a test “éhezni” fog. Arra pedig úgy reagál, hogy a következő adandó alkalommal raktározni kezd.
Teljesen egyértelmű volt, hogy nem jó úton járok. Oké, de akkor mi legyen most? Továbbra is csak arra koncentráltam, hogy kalória deficitben legyek. Ezért arra gondoltam, hogy az edzés fokozásával párhuzamosan visszafogom az étkezést, csökkentem a napi kalóriabevitelt. Ezt úgy képzeltem el, hogy egy kalóriaszámolós alkalmazásba beírtam amit ettem egy nap és ha elértem a napi mennyiséget, akkor nem ettem többet aznap. (az applikáció a súly, életkor és a tervezett fogyás alapján számolja ki, hogy mennyi a napi ajánlott kalóriabevitel).  Ennek meg is lett az eredménye:

Fogyás helyett hízás!

Két évvel ezelőtt, év elején 93 kiló voltam és készültem életem első maratonjára. A felkészülés során heti 50-60 kilométert futottam és a napi kalória bevitelt, az applikáció 2000-nél határozta meg. Plusz az, amit sporttal elégettem. Tehát ha futottam 10 km-t és ezzel 900 kalóriát elégettem, akkor annyival több lett a napi limit. Ez napi szinten kb 500 kalória deficitet eredményezett. A terv szerint a hőn áhított versenyre 90 kilóra kellett volna lefogynom.

Ehhez képest októberben, a verseny napjának reggelén 96 kiló voltam. A felkészülés nyögvenyelősen ment, sokszor éreztem azt, hogy nincs erőm edzeni. Mondhatni nem jött be a terv! Az egy dolog, hogy fogyás helyett híztam, de ráadásul izom helyett hasi zsír rakódott rám.

Kevesebbet eszek, többet sportolok és hízok?

Igen, így történt, mivel nem figyeltem arra, hogy mikor mit eszek. Újratervezés jött és megint változtattam az étrendemen. Ezúttal nem, illetve nem csak a kalória mennyiségre koncentráltam, hanem arra is, hogy mikor és milyen arányban viszem be a különböző tápanyagokat. A napi kalóriamennyiség maradt, de úgy állítottam be az étrendemet, hogy a testsúly kilogrammnak megfelelő gramm kb 1.5-szerese legyen fehérje, kb 2.5-szerese szénhidrát és max. 50 gramm legyen a zsír. (tehát ha 93 kiló a testsúlyom akkor 93×1.5=130-140 gramm fehérje, 93×2.5=230-240 gramm szénhidrát a napi limit)

Ezt idén januárban kezdtem el és az eredmény hamarabb és látványosabban jött mint gondoltam. Nyárra lement a súlyom 88 kilóra. Azóta ezt a súlyt tartom úgy is, hogy a futás mennyiségéből közben visszavettem. Jelenleg csak 35-40 kilométert futok hetente. Arra figyelek még, hogy edzés után közvetlenül nem viszek be gyorsan felszívódó szénhidrátot, inkább fehérjét próbálok pótolni.

Nemrég olvastam egy érdekes cikket az un. “utánégetés” elméletről és ez a gyakorlatban visszaigazolódni látszik. Ez arról szól ugyanis, hogy ha sportolás hatására beindul a zsírégető folyamat a testünkben, akkor az nem áll le abban a pillanatban, hogy kilépünk a futócipőből, hanem még órákig tart. Ha ez idő alatt nem kap a test szénhidrátot, akkor a kiürített glikogénraktárakat a test zsírtartalékainak bontásából fogja feltölteni. Ehhez párosul egy másik elmélet, amit “open window”-nak hívnak. Eszerint pedig edzés után a kizsigerelt test minden tápanyagot beépít a testbe, amihez hozzájut. Tehát, ha jót akarunk magunknak, akkor edzés után közvetlenül fehérjében gazdag tápanyagot veszünk magunkhoz. Ez segít regenerálni az edzés során elhasznált izomrostokat, erősíti, fejleszti azokat. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy nagyobb izmaink lesznek, de azok minősége, munkabírása, állóképessége jobb lesz. Értelemszerűen, ha szírt és/vagy szénhidrátot eszünk edzés után, akkor  az fog beépülni és zsír formájában raktározódni.

Arról még nem ejtettem szót ebben a bejegyzésben, hogy milyen típusú futással lehet fogyni a leghatékonyabban. És nem vétetlenül hagytam a legvégére a témát, bár gondolom a címet olvasva sokan azt gondolták, hogy most zsírégető zónákról, meg módszerekről lesz szó.

Sokat lehet olvasni erről a témáról, hogy hogyan lehet futással fogyni és általában azt írják, hogy zsírégetéshez alacsony intenzitású edzést kell végezni. Ez igaz is meg nem is. Valójában arról van szó, hogy az elmélet szerint alacsonyabb intenzitású edzésnél a szervezet nagyobb arányban használ zsírt energiatermelésre, mint szénhidrátot. Ehhez azonban az is hozzátartozik, hogy erre meg kell tanítani a testünket, ezért futunk hosszú-lassúkat. Azonban arra is vigyázni kell, hogy a csak alacsony intenzitású edzések egy idő után hatástalanná válnak, sem “zsírégetés” nem történik, sem fejlődés nem lesz. A test hozzászokik a terheléshez. A csak lassú futástól pedig befásul az ember és abban a pillanatban, hogy elkezdenek visszakúszni a kilók, el is mehet a kedve az egésztől.

Véleményem szerint aki fut, az fusson terv szerint, ne össze-vissza. Az edzéstervek pedig összetettek, vannak benne aerob és anaerob edzések egyaránt. Ezek összessége váltja ki a megfelelő hatást. Az anaerob edzések hatására egyre magasabbra tolódik a laktát küszöb, tehát az un “zsírégető” zóna nagyobb lesz. Ezeknek az edzéseknek az a célja, hogy minél tovább, minél nagyobb arányban tudjunk zsírraktárból energiát előállítani a futáshoz. Az alacsony intenzitású edzésekkel meg nagyobb arányban égetünk el zsírt, mint szénhidrátot.
Összefoglalva tehát az én tapasztalatom az, hogy önmagában a futás egy ponton túl már nem elég a fogyáshoz, főleg nem a minőségi fogyáshoz. Ahhoz az étkezést kell rendbe tenni és precízen tartani. A túlzott kalóriamegvonás teljesítménycsökkenéssel jár és azzal, hogy a test “túlélő üzemmódba” kapcsolva mindent zsírként kezd el raktározni, amit csak tud. Ezt a hatást fokozza a túledzés is, mert ebben az esetben a megnövekedett stresszhormon hatására kezd raktározni a szervezet. Ennek eredménye pedig az lesz hogy a nehezen felépített izomzatot zsírra cseréli az ember, mindeközben az edzésmunkát is tönkreteszi azzal, hogy túledzettség állapotában nem tud megfelelően edzeni.
GyereFutni.com szerzője

Krátky Egon – Amatőr futó, blogger és atlétika edző.

Ne maradj le a legfrissebb anyagokról.

Értesülj első kézből szakmai anyagokról és újdonságokról.

Iratkozz fel a hírlevelünkre még ma!

Futással kapcsolatos tippek és tanácsok az állandó blogomban

Ha nem akarsz lemaradni a legfontosabb tippekről, iratkozz fel a GyereFutni blogjára!