Év vége felé közeledve sokmindenki számot vet, összegzi az évet és új célokat tűz ki a következő évre vonatkozólag. Nálam is eljött az idő, hogy összegezzem mit adott nekem ez az év… legalábbis a futással kapcsolatban.

img_20191201_173825_2.png

 Ahogy annak lenni kell, egy nagyon erős alapozással kezdődött az évem.

Az, hogy kiváló formában voltam az alapozó időszak elején nagyban köszönhető Csontinak és annak a szemléletnek, amit tőle tanultam. A futás, mint olyan, hobbiból atlétikai sportággá vált az életemben és ezt neki köszönhetem.  Egészen másképp állok  hozzá a futáshoz, mint pár évvel ezelőtt: megértettem, megtanultam, a saját bőrömön megtapasztaltam, hogy milyen fontos jelentősége van a bemelegítésnek, a futótechnika fejlesztésének, és az edzés utáni nyújtásnak. Ugyanigy azt is megértettem, hogy mennyire nélkülözhetetlen  a core izmok erősítése megfelelő keresztedzéssel.

Az is alapvetővé vált, hogy a felkészülést jól elkülöníthető ciklusokra kell osztani. Ezért az sem meglepő, hogy az előző verseny szezon után, az alapozás megkezdése előtt egy átmeneti időszakot kell tartani. Ha valakinek van türelme ezt betartani, akkor nagyban hozzájárul az alapozás sikerességéhez.

Persze a sokat emlegetett alapozás is több, mint egy agyonmisztifikált szó, több annál, hogy kiírjuk a Facebook-ra: “elkezdtem az alapozást”, vagy vasárnap reggel ha összefutunk egy ismerőssel a parkban, akkor a kérdésre, hogy mit futsz azt válaszoljuk: “alapozok!” Jaaa, és semmiképpen nem azt jelenti, hogy csak és kizárólag lassan futok sokat!

Minden sikerült tavasszal

Ahhoz, hogy az alapozó időszak sikeres legyen, egy jól összeállított terv, sőt program kell, hiszen terv a lelke mindennek. Nekem az alapozás ilyen szempontból kiválóan sikerült. Rég éreztem magam annyira kirobbanó formában, mint idén tavasszal. Jöttek az eredmények, ahol rajthoz álltam, bármilyen táv is volt, mindenhol perceket javítottam a korábbi legjobbamhoz képest. Ez egy folyamatos és tudatos építkezés eredmenye, mert nem lehet büntetlenül belecsapni a közepébe, ha sokáig egészségesen akarsz futni.

Már az alapozó időszakban sikerült egy maratoni távot futnom és ez is egyértelmű jele volt annak, hogy nagyon jól sikerült a felkészülés.

Aztán tavasszal az első versenyem egy félmaratoni volt, majd 1 hónappal később maratoni és mindkét alkalommal perceket sikerült faragnom a korábbi legjobb időmből. Két héttel később pedig az UB-n egy 5 fős csapat tagjaként összesen 46 kilométert mentem, bevállalva a két legnehezebb szakaszt is.

Nyáron visszaestem

Nyáron visszaesés jött és ebből egészen év végéig nem tudtam kilábalni. Az okokat tudom. Sokszor csak imitáltam az edzést, túl sok mindent csináltam egyszerre, a futásra, illetve a renegerációra nem maradt elég időm. Aki túlhajszolja magát, az nem kerülheti el a sorsát, hiába akar elfutni a stressz elől, stresszbe fog rohanni.

A folyamatos túlterhelés pedig formahanyatlást hoz magával. Fáradtan futni olyan, mintha egy elefánttal akarnánk mérleghintázni

Ősz vége felé vettem fel újra a fonalat és kezdem visszaépíteni magam, amennyire lehetséges, mert mint tudjuk futás szempontjából a téli álom nem újjászületést, hanem tavaszi hervadást jelent. Szóval itt tartok most és örömmel, reménnyel tölt el, hogy edzésről-edzésre jön vissza az elvárt teljesítmény, lassan tavaszi önmagamat idézve. Remélem, hogy így megy tovább és jövőre még az idei eredményeimet is túl tudom szárnyalni.

GyereFutni sportruházat limitált kiadásban

Mielőtt kifutna, rendeld meg időben kedvenc futóruhádat a következő szezonra.

Megnézem a sportruhákat

Edző lettem…?!

Történt még azért más futással kapcsolatos dolog is velem ebben az évben: edző lettem!

Na jó, ez talán egy kicsit nagyképű dolog, de mindenesetre az tény, hogy atlétika edző képesítést szereztem, aminek során nagyon sokat tanultam. Nem csak a tankönyvekből, az előadásokon, hanem gyakorlatban is. Azáltal, hogy lehetőségem adódott az ország legöregebb atlétikai klubjában, a BEAC-ban eltölteni a gyakorlati időmet rengeteg, máshogy meg nem szerezhető ismeretre, praktikára, gyakorlati tapasztalatra tettem szert. Az pedig, hogy a képzés elvégzésével továbbra is lehetőséget biztosítanak számomra, óriási szakmai fejlődési lehetőség és hatalmas motiváció nekem a jövő évre.

Tartozom egy vallomással

Sokan megkérdezték tőlem, hogy miért akartam edző lenni? Mi a célom ezzel az egésszel?

Alapvetően a válaszom az, hogy amióta elkezdtem futni, nem csak az érdekelt, hogy mit, hanem az is hogyan és főleg az miért úgy kell csinálni, amit csinálni kell. Ez igaz egyébként minden tevékenységre, amit végzek… ilyen vagyok! Vagy jól, vagy sehogy… na, de van itt még egy másik motiváció is, amiről eddig nem nagyon beszéltem:

Pár évvel ezelőtt egy egész futószezont eltöltöttem az az “E”-gyik futócégnél,  ahol folyamatos csalódások értek és egy évvel később rosszabb edzettségi állapotban voltam mint előtte. Amikor a csalódottságomnak hangot adtam, akkor még az utolsó pillanatban is azt bizonygatták számomra, hogy egy tökéletes tervet kaptam, csak  – ki nem mondták ugyan, de a szavakból következően- velem van a baj.

Az egész idény alatt azt éreztem, hogy valami nem jó, valami nem stimmel ezzel az edzéssel, de mivel nem értettem hozzá, ezért nem tudtam megmagyarázni, megfogalmazni, hogy mi a baj. Egyszerűen csak azt éreztem, hogy nem megy az edzés, folyamatosan épülök le és már szinte utálok futni..

Amikor ott hagytam a céget, két dolgot határoztam el: Egyrészt bebizonyítom, hogy nem velem van a baj, másfelől pedig meg akarom tudni az okát, hogy mi az átverés ebben az egészben. Mert abban biztos voltam már akkor is, hogy át vagyok verve!

Tulajdonképpen az ott ért csalódás, a 37. kilométernél feladott maraton volt az, ami arra inspirált, hogy elkezdjek komolyabban foglalkozni a futás elméletével. Egy idő után úgy éreztem, hogy “kinőttem az internetes fórumokat” és valódi szaktudás birtokába akarok kerülni, ezért jelentkeztem az atlétika edző képzésre. Magam is meglepődtem, milyen hamar lelepleztem “átvágásiferiéket” és átláttam mekkora átverés ez az egész. Legalábbis úgy, abban a formában, ahogy futószalagszerűen bánnak a futókkal ezek a konzervgyárszerű cégek. 

Más leszek, mint mások…

Elhatároztam, hogy én más leszek, mint mások. Beindítottam a saját futóiskolámat, ahol ingyen edzem azokat az amatőr, hobbi futókat, akik eljönnek hozzám. Hogy miért nem kérek pénzt ezért, annak ellenére, hogy ilyen edzések másoknál 3-5 ezer Ft/ alkalom-ba kerülnek?

Egyszerűen azért, mert mielőtt valaki elkezd komoly eredményekről álmodozni, meg kell tanulnia futni. Ha már legalább addig eljutottunk, hogy látjuk, felismerjük a hibákat, hiányosságokat és az okát is, sőt elkezdtünk dolgozni rajta, nos akkor áll készen a futó arra, hogy elkezdjem terhelni. Úgy, mint ahogy az atlétika pályán, edzéseken is csináljuk. Meg ahogy bármilyen más sportág esetében is működik a dolog. Először megtanuljuk az alapokat, aztán lehet fokozni, kimaxolni a lehetőséget. 

A megélhetési edzők fordítva csinálják: Látatlanul, ismeretlenül, a futó képességeiről, képzettségéről mit sem tudva írnak nekik fél és egész maratoni edzésterveket, aztán, amikor elkezd fájni itt-ott, akkor mehet a futó ilyen-olyan kiegészítő edzésre, kezelésekre. Utólag! Ez megint csak lehúzás szerintem. Nem csak akkor kell nyújtani, ha már fáj, nem azért kell elkezdeni futóiskolázni, hogy ne újuljon ki megint a sérülés. Hanem megelőzés érdekében!

Tudom, hogy sok olyan etikus edző dolgozik ebben az országban, mint ahogy én is elképzelem ezt, remélem, hogy előbb-utóbb ők (mi) leszünk többségben…

Összességében véve egy nagyon eredményes és a jövőre nézve reményteli futóév van mögöttem. Neked hogy alakult az éved? Mik a tervek jövőre?

GyereFutni.com szerzője

Krátky Egon – Amatőr futó, blogger és atlétika edző.

Ne maradj le a legfrissebb anyagokról.

Értesülj első kézből szakmai anyagokról és újdonságokról.

Iratkozz fel a hírlevelünkre még ma!

Futással kapcsolatos tippek és tanácsok az állandó blogomban

Ha nem akarsz lemaradni a legfontosabb tippekről, iratkozz fel a GyereFutni blogjára!