Nemrég volt szerencsém végig nézni egy nagyon érdekes online előadást a neuroplszticitás elméletével kapcsolatban. Azt gondolom, hogy a futók többsége nem érdeklődik a téma iránt, ezért megpróbálom lényegileg összefoglalni, hogy miről szólt, mégpedig azért, mert van egy érdekes kicsengése számunkra, a futókra is.  A neuroplaszticitás tulajdonképpen az agy működésével kapcsolatos, de ma már tudományosan bizonyított tétel.

Korábban ugyanis az agy működösét vizsgáló kutatók felfedezték, hogy minden mozgásunkat egy meghatározott agyi terület irányít. Emberi és állati kísérletek során mikró-diódákkal feltérképezték az agy mozgásközpontját és mint egy világatlaszban, megrajzolták, hogy melyik agyi terület melyik mozgás létrejöttét irányítja.

Azonban úgy gondolták, hogy ezek a területek állandóak, tehát ha az agy egy adott területe sérül, akkor annak a mozgásnak is meg kellene szűnnie, vagy sérülnie kell, aminek létrehozásáért az felel.

Ugyanezt feltételezték arra az esetre is, amikor nem az agyi terület sérült, hanem egy adott végtag. Például egy baleset, vagy amputáció következtében elveszített láb esetében az adott láb mozgatását végző agyi terület feladat nélkül kellene, hogy maradjon.

A kutatások azonban ennek ellenkezőjét igazolták vissza.

Állatkísérletek során azonban azt tapasztalták, hogy az agyi funkciók plasztikusak, tehát rugalmasan tudnak változni és alkalmazkodni az új helyzetekhez.

Ennek köszönhető például az, hogy aki elveszíti az egyik ujját, annak a másik négy ujja lesz ügyesebb és gyakorlatilag így képes ugyanazokat a feladatokat, még finommotoros mozgásokat is ellátni. Ebben az esetben az történik, hogy az adott agyi terület nem marad munka nélkül, hanem a szomszédos ujjak területével “össszeolvad”, azaz nagyobb agyi terület felel azok irányításáért.

Tehát nagyobb agyi terület felel egy mozgásért, ami egyenlő azzal, hogy több neuron vesz részt az irányításban, ami egyenlő precízebb működéssel!

A felfedezéssel a kutatóknak tehát azt sikerült igazolni, hogy az agy rugalmasan képes alkalmazkodni és annak érdekében, hogy a lehető legenergiahatékonyabban működtesse a testet képes az előre meghatározott területek funkcióit megváltoztatni.

Ez a felfedezés természetesen további kérdéseket vetett fel, melyek során választ kerestek például arra a kérdésre, hogy akár az agy, akár a végtag sérülése esetén képesek-e új idegsejtek termelődni.

Ami ugye szükségszerű, ha egy nem, vagy nem arra használt agyi terület kapcsolódik be egy testrész mozgatásába.

A neuronok pedig nem csak a mozgatásban, hanem a gondolkodásban is fontos szerepet játszanak és itt jön képbe a mozgás jelentősége.

A kérdés tehát az volt a tudomány számára, hogy miként lehet több neuron termelésére késztetni a szervezetünket?

Kezdetben azt próbálták feltárni, hogy milyen folyamatok zajlódnak le az agyban, amikor egy adott mozgásért felelős terület átvesz egy másik területet. Hiszen ennek megértése sokan segít a rehabilitációs kezelések során. Ha tudjuk azt, hogy mit kell tenni, ahhoz, hogy egy adott területet “stimulálva” olyan neuronokat termeljünk ott, ami egy másik terület mozgatásáért felel, akkor nagyon könnyű lesz bénulással járó sérülések kezelését is hatékonyabbá tenni.

Ezzel kapcsolatos állati kísérletekkel végül azt sikerült bizonyítani, hogy mozgás hatására egyrészt növelni lehet az agyi idegsejtek élettartamát, másrészt képesek új idegsejtek is termelődni.

Most jövünk mi, futók!

A futók számára ez azért lényeges és forradalmi felfedezés, mert a kutatások szerint csak a helyváltoztatással járó gyors mozgások (mint például a futás) hatására képesek új idegsejtek termelődni az agyban, aminek hatására végeredményben a kognitív funkciók is javulhatnak.

A kutatók ezt a jelenséget azzal magyarázták, hogy amikor elfutunk valahonnan valahova, akkor az agy “feltételezi”, hogy a megszokott, ismert környezetből ismeretlen, felfedezetlen helyre “tévedünk”.

Az új és ismeretlen hely az agy számára a lehetséges veszélyek miatt fokozott kapacitást igényel a megszokott biztonságos környezethez képest. Gondoljunk csak vissza az ősidőkre, amikor az ősember egy vadat űzve egy olyan idegen környezetbe tévedt, ahol nem tudhatta, hogy ott lapul-e valahol valami, ami éppen őrá vadászik.

Ahhoz, hogy ezen a területen megfelelő figyelem, koncentráció és “tettrekészség” legyen, fokozni kell tehát az agyi tevékenységet. Ez pedig új és több idegsejt termelésére készteti a szervezetünket. Ennek hatására az agyi funkciók jobbak, pontosabbak, gyorsabbak lesznek.

Több kutatási eredmény támasztja alá, hogy ennek következtében, a rendszeres sportolás a tanulási képességeket is javítja. Ezt segíti az is, hogy sportolás hatására javul a szervezet oxigénszállító képessége, ami az agyműködés számára szintén fontos tényező.

Ezeket a felfedezéseket mi futók pedig úgy is lefordíthatjuk a magunk számára, hogy a futás hatására fejlődni fognak a kognitív képességeink, ergo gyorsabban, könnyebben és jobb minőségben tanulunk és ezáltal okosabb leszünk!