Ma már minden futóedző hirdetésében szerepel, hogy „személyre szabott edzésterv”-et készít. Amikor valaki edzőt keres, akkor az egyik leggyakoribb internetes keresési paraméter is ez a kifejezés szokott lenni. Na, de miért keres valaki személyre szabott edzéstervet és mitől lesz valóban személyre szabott egy edzésterv?

A kérdés első felére a válasz egyszerűnek tűnik

Valószínűleg azért, mert van egy sport, amit a sportoló jól és eredményesen szeretne csinálni, de nem biztos benne, hogy ez egyedül is menni fog. Sokan ezért egy szakember segítségét veszik igénybe. Ez egyáltalán nem ciki még futás során sem. Ha valaki bármilyen más sportágat választ -nem futást- akkor is teljesen természetes, hogy személyi edző tanítja meg az alapokra. Sokan azok közül, akik egyedül kezdenek el futni hamar rájönnek, hogy nem olyan egyszerű, mint gondolnánk.

Az is természetes, hogy az élet számos területén, ha szakemberre van szükség, akkor szakembert hívunk. Például ki fogunk hívni egy mosógépszerelőt, vagy egy szobafestőt, pedig vannak a Youtube-on tutorial videók. Ebből adódóan nyilván mindig vannak olyanok is, akik érzik magukban az ambíciót, hogy pár oktató videó segítségével megpróbálják egyedül megcsinálni és a végén lesz amilyen lesz. Van, aki egyedül újította fel az egész házát, tökéletes minőségben, de valljuk be nem mindenkinek van ehhez affinitása és mi több, ideje foglalkozni. Na ezeknek az embereknek lesz szüksége és igénye edző segítségére.

Vannak olyanok is, akik egyébként edzők -nekem is vannak ilyen tanítványaim- más sportágakban. Simán elképzelhető, hogy a saját futó edzéstervüket is el tudnák készíteni, de valószínűleg nem akarnak ezzel bíbelődni. Nem akarják maguknak kitalálni és nem akarják monitorozni, elemezgetni, hanem azt akarják, hogy egy szakember ezt megcsinálja helyettük.

Ezek a sportolók csak annyit akarnak, hogy ha ránézz az edzésnaplóra, ott legyen mit kell csinálni és elvégezve a beírt feladatot, kapjon egy hiteles visszajelzést.

Kinek mire van szüksége?

Tehát azt gondolom, hogy itt már nagyon sokat meg is válaszoltunk abból a kérdésből, hogy miért keres valaki személyre szabott edzéstervet és ezek alapján mondhatjuk azt is, hogy ez egy kényelmi szolgálatatás. Az is lehet, hogy ez egy luxus, de azt mindenkinek maga kell eldönteni, hogy ezért hajlandó-e áldozni, vagy sem.

Más kérdés, hogy mennyi az az összeg, amit erre áldozni hajlandó valaki. Ha szétnézünk a lehetőségek között, akkor azt látjuk, hogy nagyon széles a paletta. Gyakorlatilag 5 ezer és 80 ezer forint között mozog a „személyre szabott edzéstervezések” havi díja.

Itt persze azt is meg kell nézni, hogy miért mit kap az ember. Ha valaki beéri azzal, hogy negyedévente kap egy excell táblázatot előre beírt tervekkel 10 ezer forintért, annak az lesz a jó választás. Itt azért érezzük, hogy a „személyre szabottság” nem teljeskörűen valósul meg.

Aki viszont azt szeretné, hogy napi szinten, személyi edzőként foglalkozzanak vele -figyelembe véve a napi életvitelét, napi rutinját és minden sporttal összefüggő és sporton kívüli körülményt- akkor nyilvánvaló, hogy azért sokkal többet kell fizetni. Hiszen az edzőnek sokkal több munkája van vele, sokkal több munkaórát fektet bele és ez sokkal több pénzbe kerül, mint az a szellemi produktum, hogy valami elkészít előre egy edzéstervet egy periódusra és nem nyúl hozzá. Nem ellenőrzi annak végrehajtását menet közben. A felvázolt lehetőségek közül pedig azt a sportolónak kell eldöntenie, hogy mire van szüksége és mire van igénye!

Edzői hivatás…

Ahogy írtam, tehát rengeteg olyan opció van, ahol egy egyszerű sablon tervért is lehet fizetni egy egyszeri összeget. A sportoló kifizeti, letölti, kipróbálja és vagy működik, vagy nem…

Alapvetően az edzői hivatás azonban az én álláspontom szerint nem erről szól. Amikor egy edző elvállalja egy sportolónak a felkészítését -teljesen mindegy, hogy az első 10 kilométerre, vagy 3 órás maratonról 2:45-re való felkészítést jelent ez- akkor azzal a sportolóval érdemben kell foglalkozni.

És úgy kell foglalkozni a sportlóval, hogy az elvártakat teljesíteni tudja a kitűzött célversenyen. Ez pedig nem feltétlenül az élete első 10 kilométerére készülő sportoló esetén lesz a legkevesebb befektetett energia.

Sőt! A tapasztalat az, hogy sokszor a kezdő futókkal többet kell foglalkozni, mint haladó futókkal. Pontosan azért, mert nekik még a sportági alapokat is meg kell tanítani. Olyan alapvető dolgokat kell megtanítani, mint a bemelegítés a levezetés, a nyújtás és erősítés szerepe az edzésben. Azt tapasztalom, hogy a sablon tervekből ezek teljes egészében kimaradnak.

Egész egyszerűen nem veszik figyelembe ezekben a tervekben, hogy kezdők ezt nem tudják és nem evidens számukra, hogy bemelegítéssel kell kezdeni egy edzést. Nem evidens számukra az sem, hogy egy kimaradt edzést nem úgy pótolunk be, hogy másnap dupla edzést csinálunk. Ezen kívül persze rengeteg olyan dolog van még, amit nem tudnak maguktól, vagy ha tudnak is, nem tartanak fontosnak a sportolók. Ezért fordul elő, hogy egy sablon edzéstervet követve, vagy rendszeres konzultáció nélküli edzéstervet használva egy csomó olyan baklövést elkövetnek a futók, aminek a vége nem fejlődés, hanem sérülés lesz.

„Az edzői kontroll nélkül sportolók rendszerint egyik sérülésből a másikba, túlterhelésből, túlterhelésbe esnek ezek és nem értik mi a baj”

Ezért fontos meghatározni, hogy kinek mire van igénye, szüksége és lehetősége. Aki nem fél a fent írtaktól, annak nincs szüksége edzőre és nem is érti az ilyen írások értelmét. Aki viszont az elejétől kezdve jól szeretné ezt csinálni, annak olyan edzőre van szüksége, aki végig ott van mellette a felkészülés során.

Mitől is lesz akkor személyre szabott?

Azt tapasztalni, hogy leggyakrabban a személyre szabottságon egy dolgot értenek. Azt, hogy az előre megírt sablonokat a saját intenzitási zónáiban fogja kapni a sportoló. Ez azt jelenti, hogy van egy előre elkészített, periódusokra felépített edzésterv, ahol előre meg van határozva, hogy melyik nap milyen edzéseket kell csinálni. Ezt azáltal teszik „egyedivé”, hogy mielőtt ezt a sablont megkapja  sportoló, átesik egy teljesítménydiagnosztikai felmérésen. Ezután a laboreredmények alapján kapott értékeket fogják a tervbe behelyettesíteni. Egy egyszerű példával élve, ha mondjuk az egyik sportolónak a laborban azt mérték, hogy az 1-es pulzuszóna 130-140 érték közé esik, akkor be fogják állítani, hogy a könnyű futásokat 130-140 közötti pulzussal kell futni. Akinek meg 140-150 közé esik az értéke, annak ezt fogják beírni a sablonba.  Itt még nincs gond ezzel, de nem csak ilyen egyszerű feladatokból áll egy edzésterv…

Nagyon fontos tényező kimarad az ilyenfajtán összetákolt tervekből: TE!

Hiszen a valóságban többnyire nem a laborértékeket fogja produkálni az ember. Például –9, vagy +30 fokban, vagy munka előtt hajnalban, vagy munka után este. Nem ezt fogja produkálni, ha edzés előtt a beteg gyereket ápolta éjszaka, vagy havi zárás van a munkahelyen és 14 órákat tölt maximális stresszhelyzetben. Ha pedig az előre megírt sablon szerint halad az edzéstervben, akkor már nem lesz személyre szabott a terv. Hulla fáradtan nekiállni egy dombos fartlek futásnak, mert tavalyelőtt valaki így találta ki, nem épp célravezető!

Természetesen fordítva is igaz lehet a helyzet, mert lehet, hogy ideálisak a körülmények és sokkal jobban fejlődne a sportoló, mint ahogy a sablon tervben gondolták.

Személyre szabott akkor lesz tehát az edzésterv, ha az edző, aki azt készítette, folyamatosan monitorozza a teljesítményt és az egyéb külső és belső körülményeket figyelembe véve ügyesen kisakkozza, hogy miből mennyit és hogyan kellene megcsinálni. Mindezt azért, hogy folyamatosan optimális terhelést kapjon a sportoló, se többet, se kevesebbet.

Nem a gombhoz varrunk kabátot

Ezért nem elég csak arra hagyatkozni, hogy ha fáradt, akkor majd hamarabb eléri a pulzus a 140-et és akkor majd lassabban fog futni és akkor majd nem terheli túl magát…

Azért nem, mert lehet, hogy annyira motiválatlanná fogja tenni a sportolót, a totyogásba, sétálgatásba fulladó edzés, hogy mentálisan ég ki, ha az edző ilyenkor nem nyúl bele időben a tervbe és nem mondja meg, hogy mi legyen a tervezett edzés helyett. Itt van nagy jelentősége, hogy van-e olyan edzője a spotrolónak, akit akár az edzés előtt is fel lehet hívni, hogy mi a baj és megmondja-e, hogy akkor mi legyen.

Véleményem szerint, ha nincs meg ez az interaktivitás, akkor nem lehetne azt mondani, hogy „személyre szabott edzésterv”.

Na, most akkor megint fel lehet tenni kérdéseket: van-e erre igénye a sportolónak? Van-e erre szüksége a sportolónak? Ha igen a válasz mindkét kérdésre, akkor edzőre van szüksége, ha nem akkor pedig edzéstervre.