Elérkezett az idő, hogy én is összefoglaljam a tavalyi évemet. Sajnos sport sikerekről nemigen tudok beszámolni, de még arról sem sok posztom született az évben, hogy futottam itt, vagy futottam ott.

Kaptam valamit, amit nem kértem

Az egész kálvária még előző év végén kezdődött, amikoris a törvény erejénél fogva kaptam valamit, amit nem szerettem volna kapni. Vannak dolgok, amit jó kapni év vége felé, például Karácsonykor ajándékot, de ez pont nem az volt.

Szóval 2021 november végén jött az első, aztán idén év elején kaptam belőle még egyet és ez a kettő már elég is volt ahhoz, megpecsétélje az egész éves sportteljesítményemet.

Ez a Trainingpeaks táblázat jól mutatja, hogy 2021 november végétől milyen zuhanórepülésbe kezdett az általános erőnlétem. ( kék vonalat érdemes figyelni)

Október-november környékén még 20-30 kilómétereket futottam hétvégén és egész 2021-es évben egyéni csúcsokat döntögettem. A “valami” utáni időszakban pedig volt olyan is, amikor szteroidos gyógyszereket kaptam azért, hogy ne fáradjak ki attól, ha kisétálok a kapuig, mikor jön a postás.

Na, de ne keseregjünk: nem is én lennék, ha nem találnám meg ebben is pozitív lehetőségeket!

Ha nem megy a mozgás, tanulj róla

Az év első 3 hónapja abszolút mélypont volt és mivel a mindennapi mozgás is megterhelő volt, ezért sportolni egyáltalán nem tudtam. Viszont régóta szemeztem néhány képzéssel, amit el akartam végezni, mert úgy gondolom, hogy sokat hozzá tesz ahhoz, hogy jobb edzővé váljak.

Az újfajta szemléletek, más megközelítések, mélyebb tudás és ismeretek mindig szükségesek ahhoz, hogy az edző jobban átlássa, megértse az edzések sportolóra gyakorolt hatásait.

Tavasszal indult egy erőnléti edző képzés, amire jelentkeztem is, hiszen a futás úgysem ment, gondoltam, akkor kihasználom a szabadidőt tanulásra. A képzés ráadásul 2in1 volt, hiszen az első részében funkcionális tréninget tanultam, amiről külön végzettséget is szereztem. Majd folytatódott a képzés és a végén erőnléti edző is lettem. Ez a képzés sokat adott nekem ahhoz, hogy újra értelmezzek néhány régi, megkérdőjelezhetetlennek vélt protokollt és felismerjem például azt, hogy a nyújtás-erősítés kombó helyett sokszor inkább mobilizálásra van szükség.

Az új szemléletmódot rögtön be is építettem az általam edzett sportolók edzésmunkájába és láss csodát! Működött! Nem edzettek többet, csak kicsit másként és mégis javult a teljesítmény.

(Tudtam már, hogy működik a dolog, tudtam azt is, hogy mit kell csinálni, de hogy valóban értsem is mi, hogyan és miért történik, ahhoz kellett egy másik képzés is, de erről később.)

Tavasz vége felé épp kezdtem volna magamra találni egészségügyileg, amikor kaptam egy felkérést a Tempó-Aqua SE vezetőitől, hogy segítsek nekik edzések tartásában. Kaptam egy kezdő csoportot és a feladatom az volt, hogy játékos képesség fejlesztő foglalkozásokkal kiszűrjem azokat a tehetséges gyerekeket, akiket a haladó csoportban majd versenyzővé tudnak faragni.

Ezt a feladatot nagyon nagy örömmel -szinte ingyen- vállaltam el, azért, mert valójában nemes célt szolgál, hiszen lehet, hogy ezek a gyerekek között ott vannak a jövő bajnokai!

Felelősségteljes feladat, hiszen a rám bízott gyerek első szűrője én vagyok. Ki tudja, hogy az a srác, vagy lány, akit kiemeltem a csoportból, később milyen sportkarriert fog befutni és az első nemzetközi sikere után, hogy emlékszik vissza “Egonbácsira”, az első edzőjére.

Na persze ez nem az edző egojáról szól, de mindenesetre éreztem a felelősséget a dologban. Arról nem is beszélve, hogy a vezető edzőkkel jókat szakmáztunk minden edzésen és azt gondolom kölcsönösen hatottunk egymásra a tapasztalatcserékkel.

Jött a nyári szünet majd a legkeményebb menet

Jött a nyári szünet, az egyesületi edzések szüneteltek, a Tempó-Aqua Se-nél is, viszont, vagy éppen ezért egyre több szülő keresett meg a saját Gyerefutni csoportos edzéseimen, hogy szeretné, ha a szünidőben foglalkoznék a gyerekekkel is. Így aztán kialakult egy kis csoport és a nyári szünetben sem unatkoztunk. A saját szenior tanítványaim mellett időnként 6-8 gyerkőc is megjelent az edzéseimen.

Nagyon tetszett ez a kihívás is, sokat tanultam belőle: Hogyan lehet különböző korcsoportok edzéseit úgy összehangolni, hogy mindenki minőségi munkát végezzen a maga szintjén.

Nyár vége felé aztán egy újabb izgalmas felkérést kaptam

A Budapest Cowbells amerikai focicsapat vezetője keresett fel azzal a kéréssel, hogy ősszel – a számukra holtszezonban- dolgozzak ki egy 3 hónapos programot a játékosok számára. A cél az volt, hogy gyorsabb és robbanékonyabb legyen a csapat.

Motivál minden új kihívás, természetesen ezt is annak tekintettem és nagyon lelkesen kezdtem bele a feladatba. Nagyon tetszett a srácok profi hozzáállása, szerencsére nem kellett sem időt, sem energiát a fegyelmezésre, felesleges dolgokra pocsékolni. Így viszonylag gördülékenyen haladtunk előre a programban, aminek köszönhetően menet közben is folyamatos pozitív visszacsatolást kaptam a szakvezetés részéről.

Mindent egyszerre nem lehet.. Ja de!

Nem volt egyszerű az ősz, hiszen újra beindultak az egyesületi edzések is, visszatértem a Tempó Aqua Se-hez is egy kis időre és hogy még jobban fokozzam a dolgot elkezdtem még egy képzést. Ez az a képzés, ami valójában már év elején be volt tervezve, amint azt fentebb már említettem. Akkor viszont még nem tudhattam, hogy két sportklubnál is tevékenykedni fogok.

Amikor az erőnléti edző képzésre jelentkeztem tavasszal, akkor jelentkeztem a sportrehabilitációs tréner képzésre is, ami ősszel indult.

Így aztán ebben az időszakban elég sűrűek voltak a hetek: kedden kettő, csütörtökön három, vasárnap egy edzést tartottam, mindeközben pedig minden második héten péntek-szombat-vasárnap az iskolapadban ültem. Mindezt természetesen a főállásom mellett, amit hivatali munkarend szerint végzek!

Rettenetesen fárasztó időszak volt, de megérte!

Rengeteget tanultam ebből az időszakból és nem csak a tananyagra gondolok, hanem önismertre is és arra a képességre is, hogy párhuzamosan több dolgot is minőségromlás nélkül legyek képes menedzselni.

Dacára azonban minden új dolognak, számomra még akkor is a saját futócsapatom a legfontosabb!

Azok a hobbi futók, akik közül a legtöbben évek óta kitartanak mellettem! Már csak ezért is a legminimálisabb elvárás magamtól az irányukba az, hogy minden új ismeretemmel maximálisan támogatom a fejlődésüket.

Ebben a szezonban mindamellett, amiket csináltam, a Gyerefutni sportolókat se hagyagoltam el és egyenként is és összességében is soha nem látott eredményességgel dolgoztak. Ki merem jelenteni, hogy a befektetett munka kivétel nélkül mindenki esetében megtérült. Lehet, hogy valaki “csak” saját maga megelégedésére fut, de ő is teljesítette a célkitűzéseit. Mások pedig versenyezni járnak és ennyi dobogós helyezésünk korábban sosem volt, mint idén. Hétről-hétre ahogy írtam a beszámolókat, nem győztem sorolni, hogy ki hol milyen egyéni csúccsal milyen helyezést ért el versenyeken.

Jöhetne a pihenés, de...

Eljött az év vége, levizsgáztam, sportrehabos lettem.  Nem szokásom, de dicsekvésképpen ide írom, hogy a záróvizsga utáni értékeléskor az Akadémia vezetője külön kiemelte személyemet, mint a csoport egyik legjobban teljesítő tagját. Ez nagy büszkeséggel töltött el és nagy önbizalmat adott. Ennek ellenére megfogadtam, hogy egy jó darabig nem kezdek új tanulmányokba, hanem a megszerzett tudást fogom gyakorlatba átültetni és ezzel tovább segíteni a sportolóim fejlődését.

Szerencsére jött is a lehetőség és megállapodtam a Mag47 Climbing&Café vezetőjével, hogy helyet biztosítanak számomra, ahol sportrehabilitációs és funkcionális tréningeket tudok tartani!

Decemberben véget ért a Cowbells-es megbízatásom is, szóval az Ünnepek a pihenés jegyében teltek…

… azaz teltek volna, ha nem kaptam volna újabb felkérést a Cowbells vezetőségétől, hogy januárra dolgozzak ki egy 1 hónapos állóképesség fejlesztő programot, amit januárban le is kell vezényelnem a sárcoknak. Ha nem kaptam volna felkésrést arra, hogy egy ehhez hasonló, ámde sportágspecifikus programot dolgozzak ki az egyik első osztályú női kézilabda csapatnak (szerződésbeli okokból nem említem a nevét). Éééésss.. ha ne jelentkeztem volna egy újabb képzésre, ami márciusban kezdődik.

Minden jó, ha a vége jó

És a végére azért, hogy a saját sporttevékenységemről is írjak pár szót: habár az év eleje meglehetősen rosszul indult és tulajdonképpen még nyáron sem voltam abban az egészégi állapotban, hogy komolyan terhelni tudjam magam, azért ahogy telik-múlik az idő, végül mégiscsak rendeződni látszanak a dolgok. Ezen a héten végre, egy év után újra futottam 10 kilómétert egyben. Nem nagy érdem, de végre ezen a téren is elindultam előre.

Szóval elteltek az Ünnepek, eljött az Újév és egyszer csak azt vettem észre, hogy még mielőtt tudatosan meghatároztam volna, már lettek is új kihívásaim erre az évre is. Még csak pár nap telt el januárból, de már most látszik, hogy szakmai és sport szempontból ebben az évben is előre megyünk, nem hátra!