Egyre gyakrabban találkozni közösségi média felületek futócsoportjaiban, általában komoly referenciával és tekintélyt parancsoló szakmai múlttal rendelkező edzőktől ezzel a kifejezéssel

“Ma már mindenki lehet edző”

A szövegkörnyezet más és más, de legtöbb esetben azért kiérződik belőle a kicsit lesajnáló hangvétel. Alapból azt mondhatnánk, hogy némi joggal, hiszen olyan személyekről van szó, akik a ma Magyarországon elérhető összes képzést nem csak hogy elvégezték, – évtizedek óta képzik magukat elméletben és gyakorlatban – de sok esetben oktatják is a szakmát és a két kezünk is kevés lenne felsorolni hány meg hány tehetséges atléta fejlődött a kezeik alatt. Érthető, ha piszkálja az önérzetüket, ha őket is edzőnek hívják, meg azokat is akik alig fél évet töltöttek az iskolapadban…

Mégis azt gondolom, hogy senki nem formálhat jogot arra, hogy kijelentse ki lehet edző és ki nem. Rangsort persze lehet állítani, sőt szerintem kell is, mert igenis különbséget kell tenni a rész-szakképesítéssel, a középfokú, a felső fokú képesítéssel rendelkező és az egyetemi szintű képzettséggel rendelkező edzők között.

img_20190918_190048.jpg

Teljesen egyértelmű, hogy a szakmában nem lehetnek egyenrangú felek, de ettől függetlenül azt gondolom hogy igenis, a maga szintjén szükség van mindenkire.

Ma már mindenki edző lehet!!

Igen, és kell is, hogy különböző szintű edzők legyenek csak az a lényeg, hogy mindenki tudja hol a helye a hierarchiában. Másképp megfogalmazva minden edző tisztában kell, hogy legyen azzal, hogy a (szak) képesítése mire jogosítja fel és legjobb tudása, lelkiismerete szerint csak olyan sportolókkal foglalkozzon, akiket felelősségteljesen fel tud készíteni arra, amire vállalkozott.

Ebben a bejegyzésben most nyilvánvaló, hogy a futásról beszélünk és nyilván nem lehet egy kalap alá venni egy sport múlttal nem rendelkező, teljesen kezdőt és egy korábbi spartathlon győztest. Nagy valószínűséggel a saját céljaik elérése érdekében mindkettőnek szüksége lehet edző segítségére és itt lesz létjogosultsága a különböző szintű képzéseknek.

 Az iménti példánál maradva, miért ne lenne alkalmas egy akár csak rész-szakképesítéssel rendelkező sportoktató egy teljesen kezdő sportolónak edzés gyakorlati alapokat megtanítani, felügyelni az edzésmunkáját, optimalizálni az edzés terhelését? Egy szinttel feljebb lépve pedig miért ne lehetne létjogosultsága egy középfokú szakképesítéssel rendelkező edzőnek kezdő  futókat haladó szintre fejleszteni?

A magasabb szintű képzettséggel rendelkező szakemberek értelemszerűen mindenkivel képesek szakszerűen foglalkozni, de a sas miért kapkodna legyek után? Úgy is lehetne mondani egy másik közhellyel, hogy versenylovakkal nem szoktak szántani…

Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy szakedzők, mesteredzők ne foglalkozzanak amatőrökkel, kezdőkkel. Épp ellenkezőleg. Ők értelemszerűen bárkivel foglalkoztatnak, de evidens, hogy egy mesteredző a szaktudását nem kell, hogy kezdő családanyák fut-séta edzésére fecsérelje.

A lényeg, hogy mindenki tudja hol van a helye a hierarchiában!

Ezzel az írásommal arra szeretnék rávilágítani, hogy baj akkor van, ha sem a sportoló sem a edző nem ismeri fel a korlátait.

Baj akkor van például, ha egy maratont még sosem futott fittnesz instruktor vállal maratoni felkészítést,

Baj akkor van például, ha egy nem atlétika szakképesítéssel rendelkező oktató ír edzéstervet 40 perces 10 kilométerre túlsúlyos hobbifutónak

Baj akkor van például, ha nem atlétika szakképesítéssel rendelkező és sport múlttal nem rendelkező edző tart futóedzést és még sorolhatnám a példákat. Azokat a példákat, amiket -minden félreértés elkerülése érdekében- nem magamtól találok ki, hanem az életből vettem.

Márpedig edzőre van igény és szükség 

A “ma már bárki edző lehet” kijelentést az váltotta ki, hogy egyre több edző jelenik meg a közösségi média felületein, egyre több tanintézményben egyre több képzést indítanak, alsóbb szintű edzők, oktatók képzésére. Nyilván azért, mert igény van rá! Nem csak mesteredzőkre van igény és szükség, hanem alacsonyabb szintű edzőkre is.

Olyanokra, akik elindítanak kezdő sportolókat egy pályán és megfelelő alapot adnak nekik ahhoz, hogy adott esetben komolyabb szintre lépjenek és egy mesteredző keze alatt váljon belőlük akár nemzetközi szinten is figyelemre méltó eredményt elérő amatőr sportoló.

Mostanában sokat gondolkodtam azon, hogy vajon miért lett ekkora igény ennyi edzőre. Egyértelmű, hogy mindenkinek más és más az indoka, de az biztos, hogy egyre több a teljesítményt hajszoló amatőr sportoló, családapa és családanya. Egyesek ezt a jelenséget – szerintem csúnya kifejezéssel- futópiacnak nevezik, de tény hogy kereslet is van és a kínálat is van oda-vissza.

Én is arra biztatok mindenkit hogy válasszon edzőt (a maga szintjén)

A futócsoportokat nézve megfigyelhető, hogy a mai 40-es korosztály az amelyik a legaktívabb. Egyre többen kezdenek (újra) aktívan sportolni. Van, aki most ébred rá, hogy a B oldalhoz közeledve valamit kell kezdeni magával, mert sok van még hátra. Persze sokan vannak olyanok is, akik 2-3 évtized kihagyás után térnek vissza a sport világába. Sokaknak az elmúlt időben az egzisztencia építés és a gyereknevelés vetett gátat, de mostanra jött el az az életkor, amikor újra van ideje magával foglalkozni.

Akár így, akár úgy egyszerre örvendetes dolog, hogy egyre több ember választja a sportos életmódot, de a gyakorlatot figyelve egyúttal aggasztó is látni hogy sokan milyen önpusztításba kezdenek.

És ebbe az embereket szerintem a közösségi média említett futócsoportjaiban megjelenő ilyen szlogenek hajszoljak bele:

Az élet a komfortzónán túl kezdődik

Ami nem öl meg az erősít

A fájdalom a barátom

Minden edzés beépül

ésatöbbi, ésatöbbi…

Miért veszélyes a futás?!

Azért veszélyes dolog felnőtt korban a futást választani, mert sokan nem tekintik valódi sportnak. Nem úgy kezelik, mint más sportágat, hanem mint szabadiős tevékenységet. Tudom, hogy sokan azt gondolják, hogy amikor megtanultunk járni, akkor megtanultunk futni is, ezért az egy természetes mozgásforma.

Ez így is van (lenne), ha nem lenne az a fránya 2-3 évtized ami sport szempontjából inaktív volt….

 Látom, azt is, hogy ha valaki nem a futást, hanem mondjuk a jogát, zumbát, trx-et, spinninget, vagy egyéb ezekhez hasonló sportot választ, akkor többnyire eszébe sem jut egyedül belevágni. Bejelentkezik egy fitnesz klubba és sportedző, sportoktató által tartott edzésekre kezd járni. Tőlük tanulja meg a sport mozgásainak alapjait, a gyakorlatok helyes végrehajtását.

Miért más a futás? Valamiért, ha az ember kedvet kap a futáshoz, akkor azt gondolja, hogy ehhez nem kell semmi csak egy pár futócipő és kész.

Talán sokan épp ezért választják ezt a sportot, mert más sportokhoz képest kötöttségtől mentes. Amikor van egy lyukas óránk, akkor beleugrunk a csukába és már mehet is a dolog.

Most mielőtt bárki azt mondaná, hogy oké, de a futás más mert oda nem kell olyan technikai elemeket és mozgás mintákat megtanulni mint például egy küzdő sportban, annak az alábbi dolgokra azért felhívnám a figyelmet:

Ha mondjuk elmegy valaki karatézni, akkor hogy kezdődik az edzés? És hogy ér véget? És a kettő között mi történik? A terhelésre való felkészítést és a terhelés utáni visszacsillapitást, amit bemelegítésnek és levezetésnek nevezünk, azt kitől tanulja meg? Kitől tanulja meg helyesen?

 Tapasztalatom szerint a legtöbb sérülés oka három dologra vezethető vissza:

  • Előkészítés kimarad
  • Levezetés elmarad
  • Nincs fokozatosság

Ez mind az imént felvázolt attitűdből fakad, abból hogy futni mindenki tud és nem kell hozzá más csak egy pár cipő. Persze nem arról van szó, aki számára a futás annyit jelent, hogy heti 2-3 alkalommal kocog egyet a háztömb körül. A baj ott kezdődik, amikor rákattan az ember a futásra és egyre komolyabb teljesítményt fogalmaz meg magának. Itt persze bele lehetne menni most abba is, hogy ha nincs kontroll, akkor milyen szinten tudják az emberek belehajszolni magukat túledzéses állapotba, túlterheléses sérülésekbe. Azt látva a futócsoportokban, hogy a másik 5 perces ezrekkel futott egy távot, vagy csak úgy lenyomott egy félmaratont, tudom hogy sokaknak ciki lemaradni, ezért belehajszoljak magukat olyan teljesítésekbe, amire nincsenek felkészülve.

GyereFutni sportruházat limitált kiadásban

Mielőtt kifutna, rendeld meg időben kedvenc futóruhádat a következő szezonra.

Megnézem a sportruhákat

Nem csoda, hogy szó szerint lehülyéztek, amikor egy futócsoportban megosztott posztomban azt írtam, hogy a “futás sport és nem játék, ezért mielőtt belekezd valaki tisztáznia kell magában hogy mi a célja. Akinek célja van fusson terv szerint, mert aki nem így tesz az komoly sérüléseket kockázat”

Ilyen környezetben azt mondom, igenis aki teheti vegye igénybe edző segítségét, ha másért nem is, legalább rekreációs célból, az egészsége megőrzése érdekében. Még egy alacsonyabb szintű edző is képes megvédeni saját magadtól, ha hajlamos vagy beleszállni egy ilyen önpusztító körhintába.

A saját környezetében biztos mindenki tud számos olyan példát, aki hirtelen elkezdett eszméletlen tempókat futni aztán a futókarrierje Ikarosz szárnyaként olvadt el és hullott a földre. Hányan tűntek el így a futócsoportokból és hányan posztolnak begipszelt lábakkal kórházi ágyban fekve…

Egy újabb mitológiai hasonlattal élve azonban sajnos nem mindenki tud Főnix madárként hamvaiból újjá éledni. Sokan vannak, akik alig 2-3 év után végleg abbahagyják a sportot, vannak akik kényszerből, mert annyira tönkre tették magukat ennyi idő alatt, vannak akik rehabilitációs kezelés után csavarokkal, protézisekkel is újrakezdik.

Persze, igen tudom, a legtöbben sérülés nélkül futnak nagyon-nagyon sokáig és nem értik, hogy ezt a bejegyzést miért írom. Nyilván ez most nem nekik szól, hanem azoknak akik most lépnek erre az útra.

Ez egy figyelem felhívás, hogy legyünk óvatosak…

Legyünk óvatosak az edzővel is

Amiket fentebb írtam a különböző szintű edzők tevékenységével kapcsolatban az természetesen idealizált példa volt. Így kellene működnie, de sajnos a gyakorlatban nem így van. Sok “edző” van szereptévesztésben és vállal be olyan sportolókat, akikhez már nincs kompetenciája.

Azt gondolom, nem lehet megfogalmazni, hogy ki a jó edző. Az aki minden elméleti képzést élvégzett, vagy akinek többévtizedes atléta múltja van? Vagy az is lehet jó edző aki ezekkel egyáltalán nem rendelkezik, de nagyon érzi mi kell a sportolónak?

Azt gondolom hogy akinek ugyanabból a sportágból van papírja és múltja is, az rossz választás nem lehet, hiszen kvázi mindent tud a szakmáról. elméletben és gyakorlatban is. Viszont nem csak ilyen edzők vannak a palettán, ezért ha ezek a kompetenciák egyike, vagy mindegyike hiányzik, akkor azért meg kell nézni alaposabban, hogy mit tud az az “edző”

Ennek a logikának alapján, szubjektív megítélésem szerint az alábbi mankót tudnám nyújtani az edző választáshoz:

  • atléta versenymúlt és atléta edző felsőfokú szakképesítés: ✅✅✅✅✅ (maximálisan ajánlott)
  • atléta versenymúlt és atléta középfokú képesítés: ✅✅✅✅ (kiemelten ajánlott)
  • atléta versenymúlt és rész-szakképesítés (nem sportágspecifikus):✅✅✅ (nagyon ajánlott)
  • amatőr futó múlt és atlétika edző felsőfokú szakképesítés:✅✅✅ (nagyon ajánlott)
  • amatőr futó múlt és atlétika edző középfokú szakképesítés: ✅✅ (ajánlott)
  • amatőr futó múlt és rész-szakképesítés (nem sportág specifikus): ✅❓ (feltételesen ajánlott)
  • atléta versenymúlt bármilyen képesítés nélkül:✅❓ (feltételesen ajánlott)
  • bármilyen futó múlt nélkül, bármilyen atléta edző szakképesítéssel:❓ (inkább nem ajánlott)
  • amatőr futó múlt képesítés nélkül:❌ (nagyon nem ajánlott)
  • bármilyen futó múlt nélkül, rész-szakképesítéssel(nem sportágspecifikus):❌❌(egyáltalán nem ajánlott)
  • bármilyen futó múlt nélkül, képesítés nélkül :❌❌❌ (kifejezetten kerülendő)
  • Az egyéb variációkat inkább hagyjuk is…

 Ez a kategorizálás természetesen csak az én szubjektív megítélésemet tükrözi és nem lehet általános igazság. Az 5 pipás edzővel sem feltétlenül garantált a siker és elindulni sokat segíthet egy lelkes hobbifutó is a futókörből. Ezt az összeállítást azért készítettem, hogy ha valaki a teljesítményét, a fejlődését, az egészségét edzőre bízza, akkor ne féljen megkérdezni, hogy milyen referenciákkal rendelkezik. Egy pipától lefelé azért mindenképp óvatosságra intenék mindenkit!

#gyerefutni

GyereFutni.com szerzője

Krátky Egon – Amatőr futó, blogger és atlétika edző.

Ne maradj le a legfrissebb anyagokról.

Értesülj első kézből szakmai anyagokról és újdonságokról.

Iratkozz fel a hírlevelünkre még ma!

Futással kapcsolatos tippek és tanácsok az állandó blogomban

Ha nem akarsz lemaradni a legfontosabb tippekről, iratkozz fel a GyereFutni blogjára!