Túl vagyunk a WizzAir félmaratonin, ami általában az ősz egyik meghatározó versenye. Idén is az volt, igaz most főleg azért, mert az év első felében sok verseny elmaradt. Rengetegen készültek tehát erre az eseményre, nyilván sokan egyéni csúcsra, vagy sikeres első teljesítésre vágyva.

Mint minden versenyen, biztos vagyok benne, hogy ezúttal is voltak, akiknek sikerült a cél és örök élmény marad ez, de persze olyanok is akadnak bőven, akiknek kudarc élmény lett a vége.

Sajnos ez benne van a pakliban, hiszen mindig van, aki felkészületlenül áll rajthoz, van aki nem egészséges és azért nem tudja végig csinalni. Vannak tapasztalatlan és vannak tapasztalattal rendelkező versenyzők is azok között, akik feladták.

Ha valaki tapasztalatlanul áll a rajthoz és nem sikerül teljesítenie a  távot, akkor általában nem húzzuk fel a szemöldökünket. Na, de mi a helyzet akkor, ha egy tapasztalt futó adja fel? Erről fogok elmelkedni ebben az írásban, gyere velem:

Szóval tegyük fel, hogy már évek óta futsz, benne van a lábadban már jó pár félmaraton, meg van a kialakult rutin, mindig ugyanúgy csinálsz mindent és egyszer csak paff! Féltávnál elfogy az erő és fel kell adnod a versenyt. Mi lehet a hiba? Mi lehet a baj? Hiszen le tudod futni, mert nem ez az első, mert edzéseken rendszeresen lefutod…

Ha elkezdjük utólag kielemezni ezeket a feladott versenyeket, mindig megtaláljuk a hibát és kiderül mit csináltunk rosszul. A szálak általában mindig ugyanoda vezetnek…

Számtalan oka lehet a kuradcnak, de leggyakrabban a frissítés és a táplálkozás a felelős érte.

Hisz lehet, hogy máskor elég szokott lenni egy szelet pirítós, lehet hogy máskor elég szokott lenni egy kulacs víz, féltávnál egy gél és így tovább. Ha most viszont nem volt elég, akkor az azt jelenti, hogy fejben nem készültél fel a versenyre, nem tisztelted meg a távot:

Rutinból futottál

És pont ez itt a lényeg, ide akartam kilyuladni. A szálak legtöbb esetben ide vezetnek! Ugyanis, ha sokadik alkalom után feladásra kényszerülsz akkor az nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy rutinból futottál. Úgy, ahogy szoktad és nem vetted figyelembe az egyéb tényezőket, nem vetted figyelembe, hogy ezúttal mások a körülmények.

A múltkor hűvös volt, most meg 30 fok, a múltkor reggel futottál, most meg este, vagy pont fordítva. A múltkor jól aludtál elotte, most meg nem, a múltkor elég volt 5 kilométerenként frissíteni, most meg nem… Végtelen a sor, hogy mi minden lehet más mint a múltkor.

A futás egyik alaptörvénye, hogy minden verseny más. Minden versenyre fel kell készülni és nem csak fizikálisan, hanem mentalisan is.

A mentális félkészülésről korábban már írtam egy cikket, amit elolvashatsz itt: Mentális félkészülés a versenyre

Itt jegyzem meg, hogy korábbi írásaim egy része még a blog.hu oldalamon található, remélem nemsokára itt is olvasható lesz az összes. Addigis érdemes átkalandozni oda is.

Át kell gondolni, meg kell tervezni, élő kell készülni.

Előre fel kell készülni arra, hogy milyen idő várható, meg kell tervezni hogy mikor, mennyi és milyen frissítőre lesz szükség. A verseny előtti napokat is meg kell tervezni. Mikor edzel, mennyit pihensz, mivel terheled magad. Ha ezek elmaradnak, akkor komoly veszélybe kerül a sikeres befejezés.

Sose hitesd el magaddal, hogy azért mert már többször lefuttál egy félmaratont, akkor már rutinból lefutod. Ez egy akkora megterhelés a szervezetnek, hogy ha nem készítjük fel magunkat fizikálisan és mentálisan minden egyes alkalommal előtte és nem tápláljuk közben megfelelően, akkor hiába minden. Hiába van olyan kiváló állóképességünk, hogy akár egy maratont is le tudnánk futni, könnyen lehet, hogy fel fogjuk adni a versenyt. Ha az első ponton keveset iszunk, lehet hogy már el is ment a verseny. Ha nincs stratégiánk, akkor rutinból fogunk futni, azaz úgy ahogy máskor már bejött. Véleményem szerint ez a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk.

Kíváncsiságból feltettem egy kérdést az egyik csoportomban, hogy a tagok szerint rutinos futóként mi a legnagyobb ellenségünk a következő félmaratonon. A válaszadók többsége az időt jelölte meg. Az általános vélekedés szerint azt kell legyőzni a következő alkalommal…

Az én véleményem szerint a legnagyobb ellenfelünk a rutin. Legalábbis abban az értelemben, ahogy az előbb felvázoltam. Mindent úgy csinálunk, ahogy szoktuk és nem úgy ahhogy ezen a versenyen szükséges lenne.

Azt tanácsolom tehát, hogy minden versenyre legyen tervünk, legyen önálló stratégiánk, amit persze lehet korábbi versenyken szerzett tapasztalatokra építeni, de mindig minden körülmények között ugyanazt ugyanúgy csinálni nem lehet.